Sziasztok,
Na, amióta nem beszéltünk, már 31 mm-essé tornáztam magam.
Tömegesen mentünk tegnap a MÁV kórházba, Anyával (értelemszerűen:) ), tesómmal, Évi nagynénivel, Emma unokatesóval aki már 2,5 éve Pocakon kívüli, és Nórával, aki még Pocakon belül van. Később satlakozott Nagymama is (családi kórházlátogatást tartottunk :D)
Az UH-s mindent rendben talált, jó helyen vagyok, kihangosította a szívemet, hogy Anyáék is hallják :), de nem sokáig nézegetett, csak lemért, meg adott egy képet is (nem vagyok még túl fotogén, meg a kép is életlen, szóval olyan...pacaszerű). Nóra unokatesó is jól van, na, ő már sokkal mutatósabb, törökülésben gubbasztott Évi hasában :D
Legközelebb a 12. heti genetikai UH-ra kell mennünk majd december 16.-án, és aztán megkeresni a doktorbácsit is. Ő is aranyos volt, kérdezte Anyát, hogy csak Évit kísérgeti-e, vagy szeretne is valamit (merthogy most tudta csak meg, hogy én vagyok). Adott egy csomó papírt, úgyhogy Anya megy vérvételre, hogy jól megnézzenek mindent, meg háziorvoshoz, hogy EKG-t csináljon, hát szóval...megint lesz dolog bőven. ezekre azért van szükség, hogy az esetleges vashiányt meg hasonlókat kiszűrjék és kezeljék.
Egyébként úgy döntöttem, hogy ennyi elég volt kínzásból. Mostmár nem okozok se gyomorforgást se hányingert, csak nagyon álmosítólag hatok Anyára. De ez már egyáltalán nem olyan vészes, mint amilyen még pár hete volt. :)
Tetszik a tél! Egyébként Barnabásnak is, ahogy látom. Most is esik a hó, december első napján ez azt mondják normális is.
Puszilok mindenkit!:)
Kismumin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése