Sziasztok,
Hát, megszülettem. :) Nem volt semmi, én mondom!
Lássuk a részleteket.
Nagypapa reggel 6:30-ra jött értünk, hogy elvigyen minket a MÁV kórházba. Amikor megérkeztünk, a doktorbácsi feltett Anyának egy csomó kérdést, hogy Anyának volt e/van e valamilyen betegsége, hogy van e már gyereke, érzékeny e valamilyen gyógyszerre, stb. Aztán jött a szokásos futam: CTG (148-151et vert a szívem, szép szabályosan), előkészítés, infúzió (fúj), szép zöld, műtőhöz illő szerelés. Úgy volt, hogy én leszek az első, aki aznap császármetszéssel a világra jön a MÁV kórházban, de aztán későbbi szobatársaim, az ikrek, névszerint Kristóf és Barnabás (igen, úgy hívják őket, mint a bátyámat, csak őket külön-külön) bevágtak elém. Így 10 óra után pár perccel került sor ránk Anyával, kapott a gerincébe érzéstelenítést, picit rosszul volt, de a lényeg a lényeg: 10:21-re már kint is voltam. :D A doktorbácsi egy jó nagyot nyomott a Pocakra kívülről, úgyhogy kénytelen voltam kijönni. Nemigen tetszett, sírdogáltam, ennek ők örültek, én kevésbé.:) Átvittek egy másik szobába, ahol Apa várt rám meg egy nővér, aki egyrészt össze-vissza dörzsölgetett, másrészt az volt a benyomásom, hogy kifejezetten akarta, hogy sírjak. O..o Utána odavittek Anyához, (persze előbb lemértek, megnézegettek, hogy rendben vagyok e), kaptam tőle puszit. :) Aztán visszaadtak Apának, ketten egy elsötétített szobában vártuk meg, hogy Anyán befejezzék a műtétet és kitolják hozzánk.
:D 3900 grammos voltam és 58 centis. A súlyom most kicsit alacsonyabb, ez normális, össze viszont nem mentem, feltehetőleg 58 centis vagyok még most is, hacsak nem nőttem azóta.
Minden prímán alakult tehát a születésnél!
Sok puszit küldök, a kórházi élményekről meg az első itthon töltött 2 hétről igyekszem még a napokban írni nektek!
Réka Flóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése